2012. augusztus 27., hétfő

Prológus

"A nap már fent volt,mikor felébredtem.Felébredtem? Nem,nem ez a megfelelő szó. Hiszen valójában egész éjszaka ébren voltam. Félálomban. Szemeim csukva voltak,légzésem lassabb volt az átlagosnál,gondolkozni pedig nem volt olyan könnyű,mint teljesen éberen. A kívülállók azt hihették,alszom. Pedig nem. Nagyon is ébren voltam. Félig-meddig. Térdemet a mellkasomhoz húztam,és a kötéllel összekötött kezeimet erre fektettem. A lábaimat is kötél gátolta az esetleges elszökésben. Pff. Mintha olyan könnyű lett volna elszökni egy különleges lényekkel teli,öreg házból. Ha nem is lett volna rajtam a vastag kötél,akkor sem nagyon tudtam volna elmenekülni. Amíg én magamban latolgattam esélyeimet,a mellettem ülő fiú felszisszent. A felkelő Nap fénye ebbe a sötét,kísérteties házba is eljutott. A fiú testét iszonyúan perzselte a Nap,testén véres foltok,sebek keletkeztek. Furcsa volt. Fájdalmában ordítani,majd a földön fetrengeni kezdett. A sárga égitest sugarai kíméletlenül perzselték a bőrét. Undorító volt,és egyben egy kicsit szomorú is. Hirtelen jött sajnálatom azonban hamar el is szállt,és leplezetlen haraggal néztem tovább az ijesztő jelenetet. 2 éve tervezgettem ezt a pillanatot. Megfogadtam,ha találkozok vele,első dolgom lesz,hogy autogramot kérjek,majd közös képet csináljak vele. Hát,nem egészen így lett. Valahogy nem így képzeltem el első találkozásunkat. Én meglátom őt,elolvadok a boldogságtól és a gyönyörtől;ő meglát engem,szintén elolvad tőlem(hö-hö),és kitárt karokkal felém fut,hogy felkapjon,és megpergessen a levegőben,majd a fülembe suttogja,hogy gyönyörű vagyok,első látásra belém esett,mindennél jobban szeret,majd megkéri a kezemet. Lesz  sok gyerekünk,és boldogan élünk,míg meg nem halunk. Ahha. Hát,ööö...úgy nézik,örülhetek,ha megélem a mai napot,nem hogy még meg is kéri a kezemet! Bár jobban belegondolva a dolgokba...szerintem most már nemet mondanék. Én már nem szeretem őt. Nem szerethetem őt. Ő más. Egy szörnyeteg...


    A fiú eközben ordítva küzdötte fel magát négykézláb pozícióba,majd hihetetlen gyorsasággal az ablakhoz száguldott,és elhúzta a függönyt. Zihálva ereszkedett le a koszos földre,majd le esett az állam a döbbenettől. Véres,mély sebei,melyeket a Nap sugarai vájtak bőrébe,folyamatosan kisebbedni kezdtek. Egyre csak fogytak,fogytak,míg végül teljesen eltűntek. Ho...hogy lehetséges ez? Az előbb...azt hiszem,az előbb még ott voltak a sebei. Kábé úgy...tíz másodperccel ezelőtt? Mi a fene? Ez...ez lehetetlen! Ilyen nem létezik! Nem létezhet! Hiszen én...én láttam a véres sebeit! A saját szememmel láttam,ahogy a Nap szétégeti sápadt bőrét! Most meg...már semmi nem volt látható a testén. Ez hihetetlen! Hogy csinálta? Bár-gondoltam magamban-annyira nem nagy cucc,biztos még egy csomó más mindent tud,amit mi,átlagos emberek még csak képzelni sem merünk..."

Bella vagyok. Bella Foster . Egy híres trió tagja. Oké,na,talán annyira mégsem híres,de ha egy londoni fiatal meghallja az ABC trió nevet,rögtön tudja,miről van szó,illetve,kikről. Rólam. Többek között. 2 barátnőmmel,Abbie-vel és Cassie-vel alakítottuk ezt a triót. Ők pici korom óta a legjobb barátnőim. Nagyon szeretem őket,a legtöbb időmet velük töltöm. Több közös tulajdonságunk is van,de ami talán a legfontosabb: mind a hárman nagyon kíváncsiak vagyunk.Iszonyúan. Mikor erre rájöttünk,nem haboztunk tovább:megalakítottuk az ABC triót. Honnan jött a név? Abbie,Bella,Cassie. Keresztneveink kezdőbetűi adták a szörnyen ötletes,de annál figyelemfelkeltőbb nevet. És hogy mit csinálunk a trióval? Nyomozunk. Miről? Mindenféléről. Például mi derítettük ki,hogy egy helyi lány véletlennek hitt halála nem is volt olyan véletlen,vagy hogy a városházára egy külföldi bűnöző csoport betört,és sok értékes tárgyat magukkal vittek;vagy hogy a St. Matthew gimi igazgatója és Nicole Kidman anno 2 hónapig jártak,mikor még Nicole-t senki sem ismerte...így mi már szinte semmin sem lepődtünk meg. Nem érhetett minket meglepetés,vagy megdöbbentő eset.Legalábbis,ezt hittük. Azonban,amikor a tinilányok kedvenc fiúcsapata,a One direction körül egyre több,furcsábbnál furcsább dolog kezdett történni,mi sem tudtuk még,mire számíthatunk...talán nem kellett volna belemenni? Talán. De akkor most nem lenne egy ütős sztorink,amit elmesélhetnénk Nektek...

Szereplők:

Abbie Adams(Abbie,Abbs) [ebbi,ebbsz]
Kor:17 év


Bella Foster(Bella,Bells) [bella,bellsz]
Kor:17 év


Cassie Murray(Cassie,Cass) [kesszi,kessz]
Kor:17


Paul Robinson(Paul) [pól]
Kor: 27



One direction(1D)
balról jobbra:
Liam(19),Louis(20),Zayn(19),Harry(19),Niall(19)





3 megjegyzés:

  1. Eddig írtozatosan tetszik! :)-Már ha van ilyen szóxDD-Nagyon jól megírtad a bevezetőt,szépen megfogalmaztad ráadásul már az alapsztori is figyelem felkeltő *-* Ehhez hasonlót még nem olvastam,szóval nagyon-nagyon várom a következő fejezetet :)) By: Melody

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett!Igazán különlegessé tetted az alap történetet!Siess a kövivel! :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon kirááály! Alig várom a folytatást!:)

    VálaszTörlés